Ma is ügyes voltam, ami leginkább abban nyilvánult meg, hogy tornáztam, pedig nagy volt a kísértés, hogy kihagyjam. A legnagyobb az, hogy néztem az egyik kedvenc sorozatomat, és kötöttem a karácsonyi ajándék-pulcsit, és kicsit igyekeznem is kell, de inkább imádom, szóval IRTÓÓÓ NEHÉZ VOLT felállni a fotelből. És ha a számig nem is jutott el, de a gondolataimban ott volt, hogy ááá, hiszen tegnap igazit tornáztam...

Ami végül átbillentett - azon kívül, hogy éppen az volt a terv, hogy most már mindennap, és igazit, és rendesen... -, szóval az volt, hogy elképzeltem engem az életben, amiben én pedig sportos vagyok, és természetes, hogy tornázom rendszeresen, és milyen menő ez már :)

És nem kamu jajcsakcsináljunkvalamit, hanem igazi volt, a Pilates mai kihívásvideóját csináltam meg, és tovább növelem a HP-t, ma 17 volt.

A kajám semmi extra, a tegnapi lencseleves, és bolognai penne sok sajttal. Hát, elég éhes is voltam már délután, merthogy ebből nem sok is elég sok (ha érted, mire..), úgyhogy elég hamar volt a vacsorám: egy jó kis zabkása, kis kókusszal és fahéjjal.

Jó kis nap volt a mai is, bár sokban másképp alakult, mint terveztem, és kicsit fura is lett.

Elúszott a délelőtt a posta-ügy miatt, úgyhogy nem volt már se időm, se türelmem főzni (de legalább míg vártam, kicsit hulahopp-karikáztam végre.). Ezért rendeltem ebédet, és akkor már, hogy megérje, két napra szoktam. Ezzel persze nehezebb számolni, de van annyi rutinom, hogy olyan nagyon nem nyúlok mellé.

Lencseleves volt (ez lesz holnap is), és ma a tökfőzeléket választottam pörkölttel. Már ettem, amikor eszembe jutott, hogy milyen jó lenne hozzá egy kis kenyér, de nincs itthon, és mire végiggondoltam, már azt gondoltam, milyen jó, hogy igazából nem hiányzik. Egyébként azért volt nehéz számolni, mert belekeverték a pörköltet a főzelékbe, és így nem látszott, hogy pontosan mennyi.

Aztán egyhuzamban nagyon sokat dolgoztam, kiégettem az agyamat, és egészen jól esett tornázni. Végre megint csináltam pilatest. Kezdenek lepotyogni a pörkök, lassan talán rendesen aludni is lehet majd, úgy ítéltem meg, hogy ez már elfertőződni nem fog, mehetek a földre. Azért leterítettem egy frissen mosott terítőt az arcom alá, és elindítottam a stoppert, hogy ha nem lesz valamim végigcsinálni, akkor lássam azért, hogy meddig bírtam. De végül lement a 20 perc, és rögtön utána a 16 hasprogram. Bizony, jól látod, kezdem növelni megint! Jó érzés lesz rendesen tornázni majd, igazi edzést, rendszeresen... Régen volt már ilyen.

Mértem ma reggel, nem vesződök a táblázattal, minden maradt, csak a combomból ment le fél centi hétfő óta (ami egyébként nagyon buli, az az érték csökken a leglassabban, merthogy a legkisebb kerület).

És meglett az első ruhadarabom, amit már utcára nem vehetek fel, mert csúnyán lóg rajtam :) Hát ez is eljött. És az is, hogy mostanában elég könnyen megy a fogyi-program. Legalábbis az étkezés egyáltalán nem foglalkoztat, csak mint a normális embereket. Eszem, amikor itt van az ideje, jóllakottnak érzem magam, aztán mire megint eljön az ideje, megint éhes leszek, de ennyire téma. Csak szokás, vagy más érdekesebb dolgok foglalkoztatnak, azt nem tudom, de nem is érdekel. 

Ma elfogyott a sóska, ma még eszek egy kis tésztás csontlevest - ha lesz egy kis időm. Hajtós a mai nap, nem is érek rá a mozgással többet foglalkozni, mint lenyomtam a kis 15 hasprogramomat. Kint kéne már lennie a novemberi hírlevélnek kedd óta, de holnap mindenképp és mostmár csakugyan szeretném kiküldeni, és még jópár dolgot meg kell addig csinálni. Még nem döntöttem el, hogy nyomom, ameddig kész nem lesz, ha kell, hajnalig, vagy inkább aludjak időben, és hagyjam, hogy csak délután menjen ki holnap...

Na jó, megyek is.

Holnap mérés. (Hú, akkor nem kéne kihagynom az alvást...) És paradicsomos káposzta. (ha lesz időm :P )

Sikeres nap volt a mai, sok szempontból. De ami a fogyit illeti, egyenesen tökéletes. És majdnem nem csak a körülményekhez képest.

Sóskát főztem, főtt krumpli, tükörtojás. A reggeliről azért nem szoktam beszélni, mert az mindig ugyanaz, és mindig rendben van - reggel 8-kor még könnyű tartani a fogyókúrát, a kihívások délután kezdődnek, ha olyan nap van, hogy vannak. Vagy a fehérjeshake-emet iszom meg, vagy 6 deka gabonapelyhet eszem 1 deci sovány tejjel. Plusz persze a reggeli kávé, és ha olyan a nap (a számítógép előtt ülve dolgozom, fárasztó agymunkát, nem pedig élvezetes festést), akkor 10 körül még egyet (nem mindig koffeinest). Szóval ez állandó.

A sóskából még maradt holnapra, pedig a vacsora is az volt.

De a lényeg, hogy ma tornáztam is, igaz csak 15 percet, de szabad nekem, viszont igazit. Azt a YT videót vettem elő, amiben nincs ugrálás és nincs földön-fetrengés. De aztán csináltam 10 hasprogramot is, bár szerintem kicsit még korán volt, és egyébként is leghamarabb holnapra terveztem, de valamikor beállítottam a szokáskövetőt, hogy ma már lesz, hát lett. De csak 10, szinte jelképesen. Novemberben ezt is növelni akarom most már rendesen: visszatérni és meghaladni a 25-öt.

Csinálom a napi lomtalanításokat, találtam egy csomó divatgyűrűt még Avonos koromból, amiket soha nem hordtam, mert kicsik, de gyönyörűek (mert soha nem hordtam őket). 10 kiló múlva jók lesznek.

A kedvenc festős melegítőfelsőmnek már fel tudom húzni a cipzárját. Persze nem érdemes, mert két lépés után felgyűrődik a derekamra, de ez is egy fokozat. És reggel egy lyukkal beljebb tudom húzni az övemet. (aztán ebéd után kiendegem megint :P)

Ma is elmaradt a mozgás. Sokat dolgoztam, mert elmaradtam ugyebár a szombati egész-nap-fekvés miatt, pedig délután még teljesen fel voltam pörögve, de estefelére nagyon meleg lett az arcom, nem hiszem, hogy lázas lennék, de igazából semminek nem szabadna az arcomhoz érni, még a hajamnak sem, de hát szemüveg nélkül meg nem tudok rajzolni, festeni, és a gép előtt is szívesebben ülök a szűrős szemüvegben, ha meg kimegyek az udvarra, mondjuk tüzelőért, vagy legalább pár percre levegőzni, akkor meg napszemüveget kötelező használni. Szóval szerintem ezt megérezhette a bőröm. De így bocs, de nem erőltettem, inkább amint lehet. elmegyek aludni.

A mérés jól alakult, és nincs kifogás, normál időben keltem, normál mennyiségű alvás után:

Ez bizony - 3,6 kg és - 9 cm. A 66. napon. És most jó darabig nem lesz semmi kizökkentő: nem utazom (nem is mehetek ki a házból nagyon :P ), nem jön hozzám senki, (mármint ittalvós, akit etetni kell), ha pedig kedvem támadna a házhozjövős lehetőségekkel élve fogyásellenes kajákat venni, akkor majd a sminkcuccokra fogok gondolni, amiket vehetek az árából.

És pár nap múlva igenis utolérem magam a munkával, és igenis napról napra gyógyulok, úgyhogy a november a mozgás igenis felfejlesztéséről fog szólni. Igenis. Majd a munkát okosan osztom be. Igenis.

Na az összezavarodás megvolt. Azt hittem, az lesz a legnagyobb bajom, hogy nem tudok jól feküdni, de végül teljesen kiütött a történet. Úgyhogy tegnap gyakorlatilag végigaludtam a napot, és ma is csak azért keltem fel hajnali fél tízkor, mert muszáj volt haladni a dolgaimmal. 

Főztem is ma, úgyhogy a csokis gabonapehely mellett jó kis zöldségleves volt a menü. Most kicsit bajban is vagyok, mert van hátra vagy 300 kalóriám, de gabonapelyhet már nem akarok enni, levest se, más azonnal-ehető nincs itthon, és főzni sincs kedvem. Valamit fogok persze, mert éhes is kezdek lenni, és még csak nyolc óra van. De kereten belül leszek, az már biztos.

Tegnap így aztán nem mozogtam, de ma elővettem a hulahopp karikát, csak 10 percre. Nem akartam földön fetrengőset az arcom-higiénia miatt, és ugrabugrálóst se. De teljesen elhagyni se akartam a mozgást. Úgyhogy ennyiben kiegyeztem magammal. Ma már sokkal jobban éreztem magam, és jobban is néztem ki néha (eddig mindig rondább volt az ábrázatom az előző tükörbenézéshez képest, ami elég ijesztő, és óvatosságra int), szóval arra következtetek, hogy kifelé megyek ebből a gödörből, szóval remélem, visszatérhetek magamhoz hamar-hamar. Úgy tervezem, hogy hasprogramot most már csak leghamarabb szerda magasságában kezdek, de majd meglátom.

Holnap mérés. Ma ráugrottam a mérlegre, és tetszett a 87,2 kiló, de az nemigen érvényes a három órával későbbi időpont miatt.

Fura volt ez a nap azért... Voltam bent Egerszegen, és megcsinálták az arcomat, amitől ébredés óta fel vagyok pörögve, előtte lelkileg, közben és utána meg fizikailag, mert közben fájt, utána meg mindenre figyelni kell. És az is lehet, hogy most három napig nemigen fogok aludni, mert nem szabad ráfeküdni, ami viszont össze fog zavarni, na majd kialakul.

Emellett ebéd után indultam, megvolt a jó kis gombapörkölt, de két pogácsát azért vettem délután, és ott aztán el is vesztettem a fonalat. Szóval fogalmam sincs, hogy mennyit ettem. Talán nem vészes, de kipipálni nem merném a kalóriakeretet...

Viszont a mozgás megvolt rendesen, direkt bekapcsoltam a lépésszámlálót, 8.670 lépés jött össze, mire beléptem a lakásba. Hasprogramot nem csináltam, BIZTOS nem megyek arccal talajközelbe egy pár napig. talán valami székes hasprogramot csinálok , de ma nem.

Jó, hát csak 1 dekát fogytam a múlt héthez képest, de volt két nemolyanjó napom. Egyébként napra pontosan 3 hónapja kezdtem, és grammra pontosan 3 kiló ment le. Ha minden tökéletes, két kilót érdemes fogyni havonta. Namármost ahhoz képest, amiken keresztülvittem magam az elmúlt időszakban, beleértve azt is, hogy bele is kell jönni ebbe, én bizony elégedett vagyok. Ha tartom csak ezt az ütemet, egy év alatt akkor is már szépen fog látszani. De ennél erősebb tempót nem nagyon tudok majd, mert valami mindig van, viszont tudod mit, nem is akarok. A bőröm (az én érett, agyonnyúzott bőröm) jobban szereti, ha jut ideje lekövetni a fogyást...

Ma zöldbabfőzelék volt az ebéd, és a vacsora is, kenyeret is kellett enni, különben sose jön össze a kalória keret. És végre tornáztam igazit (pilates 20 perc+15 hasprogram). Tudom, hogy igenis ér az a nap, amikor gyalogolok egy csomót, de az én erőnlétemhez és egész-nap-ülős életmódomhoz bizony szükség van vezetett (kicsit kényszerítő) edzésekre, hogy átmozgasson.

Holnap megint sokat-gyaloglós, városbamenős nap lesz, gombapörköltet tervezek tésztával, és majd igyekszem okos lenni.

JELZEM, kiderült, hogy ez a sminkelős-motiváció még sokkal jobb, mint amennyire tegnap kifejtettem. Ma jött ugyanis a fagyis autó. Simán feltölthettem volna fagyival a keretemet, de rögtön beugrott, hogy egy doboz fagyi árából egy szép szemhéjpúder-palettát vagy egy jó minőségű sminkecsetet vehetnék. Ezeket szintén jó pár meggondolás után vagyok csak hajlandó, tehát ha így tudok majd ügyes lenni, akkor kis jutalomnak is jó lehet...

Hát kicsit szétesett a mai nap is, eleve amikor elmegyek itthonról, az nekem szinte kihívás, aztán aludni kellett két órát, és aztán kezdtem "dolgozni" úgy értem, beszippant a videózás, de azért legalább tegnaphoz képest sikerült azt elérni, hogy ő legyen a háttér.

Azért azt itt megemlíteném, hogy ez a videózás nem öncélú, és kifejezetten támogatja a fogyi-motivációt.

Mindig érdekelt volna a sminkelés, mint a nőiesség egyik legfőbb attribútuma, de genetikailag vajmi kevéssé alkalmas az arcom erre, és ez mindig elvette a kedvem, ami a korral nem tudott javulni, ha érted, mire... Most viszont egy beavatkozásra készülök, amitől nagyon sokat várok, és így 53 évesen közel jött a lehetőség, hogy sminkeljek. Úgyhogy most nonstop beauty videókat nézek, konkrétan tanulok. 

Márpedig a szépség-érzet és a csinosság-érzet nagyon együtt jár, ha igazi szép sminkeket fogok tudni készíteni, az emeli a kedvemet arra, hogy csinos is legyek. (és fordítva...)

Szóval ma reggel rámerészkedtem a mérlegre, és bizony 87,8 kg-t mutatott. Ez bizony a legkevesebb, amit eddig láttam az augusztus végi kezdés óta. (remélem, jól emlékszem a számra...)

Mindenesetre az előző kilengés után is megállapítható, hogy újabban a "bűnözéseim" nem visszarontják a fogyást, csak lassítják (azaz nem hízok, csak nem fogyok azokban a napokban). Ez azért óriási eredmény. Ahogy a mai nap is. Voltam boltban, és nemtom, írtam-e, hogy mivel ritkán (3-4 hetente) megyek boltba, általában olyankor szoktam venni "valami finomat". Na most eszembe se jutott. Két "Bűnös" dolgot vettem: egy félkilós gyümölcsjoghurtot, és egy liter lájtkólát. Szóval bár eléggé összevissza ettem, azért kereten belül. Edzés megvolt a futkosással-cipekedéssel, és a (még mindig csak) 15 hasprogram. De legalább volt :P

Holnap hivatalos mérés...

Szépen kezdtem a napot, de elvették tőlem ezt a napot (megígérték, nem úgy volt, de nekem már mindegy). Délután-este két SVT konzultáció volt. 

Úgyhogy most minden szokást elrontottam nagyjából, de nem is érdekel.

Ami ebben a blogban érdekes, az a mozgás meg a hasprogram, ami elmaradt, igen, mindkettő. De elég volt, ilyen nem lesz többet. Holnap megyek a városba, akkor sok gyaloglás lesz.

De legalább a kajával ügyes voltam, főtt étel volt, még a tegnapi maradék, meg este kis fokhagymás pirítós teával.

Megyek aludni.