Jó kis nap volt a mai is, bár sokban másképp alakult, mint terveztem, és kicsit fura is lett.

Elúszott a délelőtt a posta-ügy miatt, úgyhogy nem volt már se időm, se türelmem főzni (de legalább míg vártam, kicsit hulahopp-karikáztam végre.). Ezért rendeltem ebédet, és akkor már, hogy megérje, két napra szoktam. Ezzel persze nehezebb számolni, de van annyi rutinom, hogy olyan nagyon nem nyúlok mellé.

Lencseleves volt (ez lesz holnap is), és ma a tökfőzeléket választottam pörkölttel. Már ettem, amikor eszembe jutott, hogy milyen jó lenne hozzá egy kis kenyér, de nincs itthon, és mire végiggondoltam, már azt gondoltam, milyen jó, hogy igazából nem hiányzik. Egyébként azért volt nehéz számolni, mert belekeverték a pörköltet a főzelékbe, és így nem látszott, hogy pontosan mennyi.

Aztán egyhuzamban nagyon sokat dolgoztam, kiégettem az agyamat, és egészen jól esett tornázni. Végre megint csináltam pilatest. Kezdenek lepotyogni a pörkök, lassan talán rendesen aludni is lehet majd, úgy ítéltem meg, hogy ez már elfertőződni nem fog, mehetek a földre. Azért leterítettem egy frissen mosott terítőt az arcom alá, és elindítottam a stoppert, hogy ha nem lesz valamim végigcsinálni, akkor lássam azért, hogy meddig bírtam. De végül lement a 20 perc, és rögtön utána a 16 hasprogram. Bizony, jól látod, kezdem növelni megint! Jó érzés lesz rendesen tornázni majd, igazi edzést, rendszeresen... Régen volt már ilyen.

Mértem ma reggel, nem vesződök a táblázattal, minden maradt, csak a combomból ment le fél centi hétfő óta (ami egyébként nagyon buli, az az érték csökken a leglassabban, merthogy a legkisebb kerület).