Na az összezavarodás megvolt. Azt hittem, az lesz a legnagyobb bajom, hogy nem tudok jól feküdni, de végül teljesen kiütött a történet. Úgyhogy tegnap gyakorlatilag végigaludtam a napot, és ma is csak azért keltem fel hajnali fél tízkor, mert muszáj volt haladni a dolgaimmal. 

Főztem is ma, úgyhogy a csokis gabonapehely mellett jó kis zöldségleves volt a menü. Most kicsit bajban is vagyok, mert van hátra vagy 300 kalóriám, de gabonapelyhet már nem akarok enni, levest se, más azonnal-ehető nincs itthon, és főzni sincs kedvem. Valamit fogok persze, mert éhes is kezdek lenni, és még csak nyolc óra van. De kereten belül leszek, az már biztos.

Tegnap így aztán nem mozogtam, de ma elővettem a hulahopp karikát, csak 10 percre. Nem akartam földön fetrengőset az arcom-higiénia miatt, és ugrabugrálóst se. De teljesen elhagyni se akartam a mozgást. Úgyhogy ennyiben kiegyeztem magammal. Ma már sokkal jobban éreztem magam, és jobban is néztem ki néha (eddig mindig rondább volt az ábrázatom az előző tükörbenézéshez képest, ami elég ijesztő, és óvatosságra int), szóval arra következtetek, hogy kifelé megyek ebből a gödörből, szóval remélem, visszatérhetek magamhoz hamar-hamar. Úgy tervezem, hogy hasprogramot most már csak leghamarabb szerda magasságában kezdek, de majd meglátom.

Holnap mérés. Ma ráugrottam a mérlegre, és tetszett a 87,2 kiló, de az nemigen érvényes a három órával későbbi időpont miatt.