Ma már ügyes voltam, legalábbis ami a kaját illeti. ja, meg a mozgásban is, hiszen reggel 6-ra megvolt a napi minimum penzum - és annyi köszi elég is volt mára.

A tegnapi tejszínes-gombás csirke volt a kaja, ma tésztával, a keret rendben, éhes is vagyok. Azt gondoltam, megcsinálom a HP-ot ma, de lehet, hogy nem, mert nagyon gyorsan ágyba kell jutnom ma, és minden perc számítani fog asszem.

Mindegy, akkor is jobb a mai nap, mint a tegnapi volt, és még blogot is írtam :P

Hoztam a papírformát. Gergő pénteken jött, és ma korán reggel ment el. Tehát az elmúlt három nap ment a kukába, már ami a kalória-számolgatást illeti. BIZTOS, hogy többet ettem, mint szabad lett volna, de azt sem tudom megítélni, hogy a fogyi-mennyiségnél többet, vagy a normális mennyiségnél többet.

Viszont mindhárom nap megvolt az edzés. Pénteken csak az a 3 km, ami a vasútállomáshoz kellett (nem számítva, hogy egész nap rohangáltam, hogy a lakásfelújítás után beférjen a gyerek a házba), de szombat-vasárnap jóóóóó nagyot sétáltunk, tényleg nagy kört mentünk az erdőben.

Azért előrelépés, hogy nem volt semmi édesség. Sülttököt ettünk, de se süti, se csoki, se fagyi, se palacsinta, se más desszert. És nem is hiányzott. Ilyen azért nemigen volt régebben...

Megvolt a mai mérés, tetszik :)

 A mai nap kicsit lazább, úgy értem, kereten belül ettem (nem mondanám, hogy okosan, nem volt türelmem rendesen főzni, csak egy üres tejfölös tésztát dobtam össze). 

Ma megvolt a 15 hasprogram, de mozgás nem. Jön a fiam a hétvégén, előre kell dolgoznom, plusz holnap két csomagot postázni, nem érdekel most más. Lehet, hogy még az időben alvás sem fog menni, bár ma kellett egyet aludnom is még ebéd előtt.

Hogy a hétvégén mi lesz, azt még nem tudom, lehet, hogy kicsit többet eszem majd (nem biztos, hogy annyira tudok/hajlandó leszek figyelni a kajára), de majdnem biztos, hogy többet fogok mozogni: sétálunk, pingpongozunk...

Régen írtam, sűrű volt az utolsó pár nap, pedig többet voltam ügyes, mint nem :)

16-án már - és azóta - tartom a keretet, és főtt ételt eszem, sőt elővettem újra a hasprogramot, bár most tartom a 15-öt, és egyelőre jól vagyok ebben.

Az edzést az intenzív lakásfelújítás jelentette, fura is volt tegnap, amikor már nem volt ilyen intenzív a mozgás, csak a lábamon állva maszatolgattam, és rájöttem, hogy ezt már nem lehet edzésként kipipálni :)

Ezért kezdtem el egy 21 napos pilates kihívást. Elméletileg 15 perc naponta (a mai 20 perc volt), és azért kezdtem bele, mert eléggé bemerevedtek az izmaim a falfestések egyhangú mozgásától, a hátam is beállt, szóval úgy gondoltam, jó lesz. Kellemes csalódás, mert minden mozdulatot meg tudok csinálni, és bírom is. Igen, mert legutóbb (amikor hasonló pilates-kihívást csináltam), akkor ez volt, amivel be akartam vezetni a mozgást, most pedig azért nem lehet figyelmen kívül hagyni - amibe nem gondoltam bele, pedig hát basszus - csaknem két hónapja szinte minden nap volt valami edzés! Hiába csak kicsik, de lám-lám, sok kicsi sokra megy...

Ma krumplipürét ettem csak serpenyőben lepirított virslivel (azért még tart a lakásfelújítás, szóval nagy főzésekre nincs időm). De ma volt az utolsó olyan munka, amit nem lehet abbahagyni, minden ezután már inkább takarítás, javítgatás, amit ha csak apránként csinálok, az is rendben lesz.

Holnap mérés. Most kiderül, hogy mennyire úsztam meg azt a négy botrányos napot, azaz megúsztam-e, vagy csak a fáziskésés űzött csúfot belőlem a legutóbb.

Ja, mert nem is írtam: négy napig nem figyeltem oda a kajára, mégis fogytam. Lehet, hogy csak fáziskésés, de lehet, hogy tényleg nem volt nagy baj, mert pont abban a négy napban brutál volt a meló.

Szóval a hétfői:

Nagyon sokat voltam talpon, azaz edzettem sokat.

És ettem sokat.

Konkrétan alig állok a lábamon, a konyhában nincs talpalatnyi - azaz bögreletevésnyi - hely, mindent elborítanak (a lakás többi nem felújítós helyiségében is) a cserepes virágok, fürdőszobakellékek, esernyők és kabátok, paplanok és dobozok, a kész alkotásokról nem is beszélve. 

Hajtok, ahogy bírok, hogy lehessen már egy legalább kicsit rend.

Na most van az, hogy talán tudom tartani, amit vállaltam, de adminisztrálni nem.

De tartani is csak talán. Feszítem a lakásfelújítást, hogy legyek már túl azon a részen, amikor csak ekörül forog a világ, nincs rendes konyha, mert minden összevissza van, és nincs normális edzés, mert köszi, épp elég, ami a ház körül van.

Egy elcsúszott megrendelés miatt kimaradt egy-két éjszaka (azt hittem, hogy ráérek hétfőn postázni, de benéztem, és ma kellett, különben nem lesz ott az ünnepen az ajándék), plusz ma be kellett menni Egerszegre üveglapért, szintén egy "váratlan" megrendeléshez. Mondjuk le is nyomtam 8.600 lépést, pedig busszal mentem-jöttem az üvegeshez. Máskor gyalog szoktam, de így el tudtam érni a buszt (ha nem érem el, még 3 órát dekkolhattam volna a városban). Így legalább tudtam aludni 3 órát délután. Most is kellene, de a délutáni alvás miatt még bírom, szóval csinálok még valamit, borul az éjszaka megint, de most már tényleg nem érdekel. Még 2-3 ilyen zavaros nap, és visszállhatok a rendes életemre, a lakás rendezése pedig visszakerülhet a helyére: a szabadidőmbe.

Na gondolhatod, hogy az evés is összevissza van. Biztos többet eszem, mint kellene, de zabálás nincs, ma péksüteményeket ettem, és gyümölcsjoghurt is volt, de nem lett mostmár-úgyis-mindegy vége, mint legutóbb, mert kivettem a virslit a fagyasztóból, de nem ettem meg végül, holnapra eltettem paprikás krumplinak.

Nem is mértem ma, mit mérjek alig 4 órányi alvás után.

Ja, csináltam ma 15 hasprogramot, csak kicsit mégis...

Nemhivatalos mérés: 88,7. Remélem, megúsztam ennyivel :P, úgy értem, most úgy látszik, szépen visszaáll a súlyom. 

Nem sok erőm van írni megint, ma is hokedliről szoba(azaz fürdő és előszoba)festés volt az edzés, érzem a lábam, a hátam, a karom... Még holnap lesz ilyen, még egyszer az előszoba mennyezet és a fal (lehet, hogy az egy rétegben is elég lesz, viszonylag tiszta a fal és jó fedésű a festék). Aztán még egy nap, amikor a bútorokat húzkodom a másik szobába, de a többi feladat már nem fog edzésnek minősülni - bár még szerintem bő egy hétig lesz lakásrendezés. És akkor előkerül majd a kupac mélyéről a hulahopp karika. Az ugrókötél nem, most egy kicsit megint térdpihentetés lesz.

Jó ég, de jól esik belegondolni, hogy (az előszobai fel-leugrálás után) már csak pár bútort kell szép kellemesen elmaszatolgatni...

Reggel másfélszeres reggeli volt (épp kifogyott a kukoricapehely, nem volt kedvem rakosgatni 3 dekát), így több lett a reggeli kalória, ezért nagy adag zöldséglevest főztem. Ehhez még belefért pirítós 8 deka kenyérből és 2 deka sajtból.

Kicsit éhes vagyok, de nem vészes.

Még nem tudom, mekkora hibát csináltam szombaton, a mai mérésnél látszott a kilóban, de centiben nem.

Az "edzés" egyre keményebb, eddig csak sámlira ugrálva festettem a szobát, most már hokedlire :P 

Okosan ettem ma, de nagyon éhes vagyok. A hasprogramot hanyagoljuk. örülök, hogy ennyit is bírok...

Tegnap elrontottam. Annyira éhes - kiéhezett - voltam, és fáradt (négy és fél óra alvás után), és beszippantott a lakás-festés (nem hagyhatod abba a szoba festését, míg körbe nem értél, különben nagyon csúnya lesz, és mehetsz rá még egy réteggel), és fizikailag is annyira intenzív volt (fáj is - izomlázasan - a hátam rendesen), hogy mire odaértem az ebédhez, már látványra is annyira kevés volt a kaja (tészta volt, egyszerűen ez volt a leggyorsabb, amit hirtelen elő tudtam teremteni már fél kettőkor), hogy eldurrant az agyam, és ettem, amennyi jólesett.

Jóval többet ettem, mint szabad lett volna, de nem fulladtam a kajába (van olyan is), amikor már elrontottam. És semmi édesség, mert most nem tombolni akartam, csak egyszerűen nem éhesnek lenni.

Mindegy, ez már így volt, gondolom, megfizetek érte. Holnap rá kell állni a mérlegre, szóval...

Ma ügyes voltam, sokat dolgoztam (= edzés), és okosan ettem. Sóskamártás volt, főtt krumpli, tükörtojás - akartam, hogy a tegnapi szénhidrát-bomba után legyen kicsit könnyebb az étkezés.

Mindig este veszem észre (amikor pipálgatom a rutinokat), hogy se a hulahopp karika, se az ugrókötél nem kerül elő. Ennek persze oka van, 30 centis stóc alá tüntettem el a lakásfelújítás miatt, hiszen most egy szobával kevesebb van. Várom, hogy vége legyen (bár nagyon élvezem csinálni is), de jó lesz, mikor megint mindennek helye lesz. Azaz jobban, mint eddig.

Fáradt vagyok, és folyton éhes. Megy a lakásfelújítás, amit nappal csinálok (fény, nyitott ajtó-ablak), és nem halogathatom, mert nem tudhatom, meddig tart a jó idő, így is sokkal több idő alatt száradnak a fázisok, több időt kell várni a glett és a festékrétegek között. De közben a mandala-festésnek is menni kell, megrendelések vannak - és ez bizony az éjszakába nyúlik. 

Úgyhogy edzés a szobafestés (lépcsőzésnek illik be a székre fel-leugrálás), de hasprogramra nem volt erőm. Ma nem kellett főzni, megettem a spagettit, de holnap kell, és elővettem a fagyasztóból már a sóskát, mert szeretnék megint jóllakni. Ha keveset alszol, több időt vagy fent, és hosszabb idők telnek el evés nélkül.

Na megyek, festek még egy picit mandalát, aztán reggel festek szobát.