Tegnap elrontottam. Annyira éhes - kiéhezett - voltam, és fáradt (négy és fél óra alvás után), és beszippantott a lakás-festés (nem hagyhatod abba a szoba festését, míg körbe nem értél, különben nagyon csúnya lesz, és mehetsz rá még egy réteggel), és fizikailag is annyira intenzív volt (fáj is - izomlázasan - a hátam rendesen), hogy mire odaértem az ebédhez, már látványra is annyira kevés volt a kaja (tészta volt, egyszerűen ez volt a leggyorsabb, amit hirtelen elő tudtam teremteni már fél kettőkor), hogy eldurrant az agyam, és ettem, amennyi jólesett.

Jóval többet ettem, mint szabad lett volna, de nem fulladtam a kajába (van olyan is), amikor már elrontottam. És semmi édesség, mert most nem tombolni akartam, csak egyszerűen nem éhesnek lenni.

Mindegy, ez már így volt, gondolom, megfizetek érte. Holnap rá kell állni a mérlegre, szóval...

Ma ügyes voltam, sokat dolgoztam (= edzés), és okosan ettem. Sóskamártás volt, főtt krumpli, tükörtojás - akartam, hogy a tegnapi szénhidrát-bomba után legyen kicsit könnyebb az étkezés.

Mindig este veszem észre (amikor pipálgatom a rutinokat), hogy se a hulahopp karika, se az ugrókötél nem kerül elő. Ennek persze oka van, 30 centis stóc alá tüntettem el a lakásfelújítás miatt, hiszen most egy szobával kevesebb van. Várom, hogy vége legyen (bár nagyon élvezem csinálni is), de jó lesz, mikor megint mindennek helye lesz. Azaz jobban, mint eddig.