Hú, hát nagyon el voltam veszve az utóbbi napokban, minden értelemben. A mai a hetedik nap, amikor nem mozogtam. Hajtottam, kimerültem, és mégis frusztrált voltam, mert a karácsonyi ajándékokkal is haladni kéne, jó hát a világ nem dől össze, ha nem sikerül, de ez most becsületbeli ügy - a fiam megvette a fonalat a kedvesének, én meg megkötöm. Ha nem leszek kész, a gyerek kidobta a pénzt, és/vagy nem lesz ajándék. Szóval érted.

Három nap a kajával se tudtam foglalkozni, vettem hurkát, aztán megbántam, de akkor már mindegy volt, és megettem. Két napig. De egyszer főztem például lencsét, és a gáztűzhelynél állva a fazékból ettem... Egyszer egy napig félig pizsamában-félig nappali ruhában voltam. Nappal és éjjel is.

Na mindegy, kifelé megyünk belőle, olyan voltam, mint a kisgyerek, élveztem a kalózkodást, de most már hiányzik a fegyelmezett élet.

Új motivációt adott, hogy most már letagadhatatlan, hogy használt a plazma-kezelés, rohadtul nem annyira, amennyire reméltem, de azt mondták, három hónapon keresztül lesz egyre jobb, és még csak egy hónap telt el. És hogy rendeltem klassz sminkcuccokat a krémmániáról, cirka harmadáron. Olyan boldogságot és lelkesedést érzek emiatt, amit utoljára akkor, amikor házat vettem. Szánalmasnak is mondhatnám, ha nem tudnám - a tisztítások miatt -, hogy valami mélybe nyúltunk bele, és ez nagyon klassz. Mindenesetre ezek a csajos dolgok húzzák egymást. Holnap postázom azokat, amiket ma kellett volna, és aztán már nem leszek elmaradva semmivel, ha tartom magam, van még megrendelés, de simán kezelhető, és már túl sokra nem számítok.

Csütörtökön postázok egy nagyobb adagot, és aznap jön meg a sminkem, szóval egyszerre szabadul fel időm, és kapok egy motiváció-löketet, szóval remélem, visszarendeződök. Főleg, hogy hiányzik is a mozgás. Ma már okosan ettem (tegnap is), főztem, és holnapra is már kivettem a húst a fagyasztóból, szóval talán mondhatjuk, hogy jól vagyok...

Ja neeem, mérlegre nem álltam ma...

Ez a hét lehet, hogy már csak erről fog szólni, de örülök, ha a kalória keretre tudok figyelni. Éjjel fél négyig dolgoztam, és "reggel" fél tizenegykor keltem. Így a kalóriakerettel könnyen voltam, érdekes, hiába vagyok fent éjjel, akkor nincs igényem a kajára, szóval ebből a szempontból vége van a  napnak este 10 körül, szeretem ezt a testemben.

Úgyhogy dél körül csináltam egy nagy adag tejberizst, azt eleszegettem egész délután, este meg egy kamulevest ettem még. Ez olyan főtt étel is meg nem is...

Ma nem tudom azt a lazaságot tartani, mint tegnap, valszeg dolgozni fogok éjszaka, de nem lehet sokáig aludni, mert holnap postázás van. És SVT is.

Mérés is lenne, de BIZTOS, hogy nem fogok.

Nem voltam ma ügyes igazán, de nincs bűntudatom miatta. Ezt mondjuk szeretem.

Annyit tartottam, hogy a kalóriakeretet nem léptem túl, de nem ettem okosan, sok kenyeret ettem (úgy értem, arányában) , meg rántottát. A főzést és a tornát átaludtam délután, és mikor felkeltem, már tényleg nem volt idő. A mozgás egyébként irtóra hiányzik, és ez is jó, de most negyed 12 lassan, és még sok feladatom van, azaz úgy tervezem, hogy addig maradok ébren, amíg ki nem pipálgatom az összeset, holnap nincs postázás és nincs SVT, szóval lehet, hogy magamtól ébredek majd, és talán elmarad a napi üzenet is...

Meglátom.

Mérős nap van, és mértem is, és jól alakul, mert 86,1 kg voltam reggel, de a centiket elrontottam, mert nemtom, volt talán valami elvárásom, szóval nekiszaladtam vagy háromszor, és mindig minden értékre minden alkalommal más eredmény jött ki, úgyhogy hagytam a fenébe.

A nadrágom lassan már itthon se vállalható, nem volt rajtam öv, és a combomon lógott az ülepe, utáltam, de persze igazából nem :P

VÉGEZTEM a tüzifával! Ez azért jó, mert felszabadultam. Úgy van, ahogy gondoltam, ez a sötét kis szoba tényleg hozza, hogy akarok kimenni, főleg mikor kisüt délután a nap. És most már nem kell azt mondani, hogy oké, de ma fát kell pakolni - na kíváncsi leszek :P

Okosan ettem ma, elfogyott a zöldbabfőzelék - sült virslivel ettem, jó élmény volt, hogy délután fél ötre már nagyon éhes voltam, de mégis elfelejtettem enni, mert nekiálltam festeni (azaz a kaja már nincs fókuszban!!!!!!), aztán jött a muzsikálós autó, és még rengeteg keretem volt, és akár még kakaós csigát is vehettem volna (ha van, mindig szoktam édes péksüteményEKEt venni), de nem vettem, csak sajtos kekszet.

Szóval jól vagyok. Visszanéztem, hogy tulajdonképpen kicsit kevesebb, mint 3 hónap alatt lement csaknem 5 kilót, és ez szerintem rendben van.

Az igazi eredmény az lesz, amikor 85 alá megyek. Az volt a súlyom az utóbbi időben leghosszabb ideig talán. Szóval várom.

Ja, a 24 hasprogram ment ma is, és azt hiszem, most gyors lezárom az esti rutinomat, még játszom egy picit, aztán aludni megyek. Magamhoz képest korán.

Teljesen elengedtem a fegyelmet abban, hogy mikor megyek aludni, és mennyire szigorúan csinálom a munkámat.

Az az igazság, hogy akarom élvezni az alkotást, és azt csinálni, amihez kedvem van, mindegy, milyen áron. Ez azt jelenti, hogy csupa olyat csinálok, amit egyébként kell, csak talán nem ma. Például egész nap festettem, de a holnapi ásvány-karkötő postázásnak még ezután fogok nekiállni. Viszont ha mindegy, mikor megyek aludni, akkor tényleg azt csinálok, amit akarok. Ez mondjuk a méréseket kicsit negatívan befolyásolja... De úgy gondolom, cirka egy hét az egész.

Néhány dolog, amire figyelek:

1. a duolingot és a mozgást éjfél előtt meg kell csinálni, minden más elég elalvás előtt.
2. mivel szabad bármit csinálni, az időhúzós nem-csinálok-semmit-de-nem-is-pihenek típusú időpocsékolás tilos.
3. A főtt étel kötelező
4. a mozgás is nagyjából.

Emellett pedig igyekszem karácsonyra felhozni a napi edzést 30 percre. Nem tudom, menni fog-e, de belegondoltam, hogy karácsonykor kontroll nélkül (nem feltétlenül kontrollálatlanul...) fogok enni kábé egy hétig, és jó lenne legalább mozgással levédeni magam.

Ma fát hordtam, a hasprogram 24 lett, zöldbabfőzeléket ettem, fasírtot és pirítóst. Lehet, hogy fogok mostanában kenyeret tartani itthon, mert itt a rengeteg édeskrumpli, és a batáta-krémleves pirítóssal gyors, nagyon finom és laktató menü. talán egysíkú, de a tápanyagbevitel megoldott a reggeli shake-kel.

Ma úgy éreztem, mintha kezdene kicsit derekam lenni.

Most elmegyek, iszok egy jó erős kávét és játszom egyet, aztán megcsinálom a holnapi rendelést.

Azért most már kihívás a napi mozgás, akármennyire is lelkesednék. Az a hülye tüzifa-behordás se megy olyan könnyen (ma is elmaradt), mert kicsit nem figyelek oda (beszippant az alkotás), és már sötét van...

Az a helyzet, hogy az időben alvást már elengedtem, de hát ez bekavar, és most már tényleg sűrű a munka, persze lehet, hogy miután hónap végén kiküldtem ezeket, már nem lesz, mittomén. De most igyekszem igyekezni, azaz talán többet csinálok, mint feltétlenül szükséges lenne, de egyrészt izgalmas, másrészt úgy vagyok vele ilyenkor, hogy haladjunk, inkább egyek kicsit előrébb, mint lemaradva. És még a háztartási szokásaimat tartom nagy nehezen, de a mozgásnál rezeg a léc.

Szóval amikor megnyitottam ezt a felületet, hogy írjam a blogot, még úgy volt, hogy nem mozogtam ma. De valami felrángatott a székből, nem értem, hidd el, és csak egy Hadházi László YT videó erejéig csináltam egy kar-köredzést néhány comberősítővel. Nyújtással együtt volt vagy 12 perc, plusz a 23 hasprogram - ami alatt végre nem akartam megpusztulni.

A kajám szinte szó szerint ugyanaz volt, mint tegnap. Holnap zöldbabfőzelék lesz, mielőtt megromlik a tejföl, és van még kettő abból a kicsitciki fasírtból, na az is elfogy holnap.

Nafürdésalvás!

Ma remekül voltam. Eltekintve attól, hogy hetek óta először megengedtem magamnak, hogy reggel magamtól ébredjek, és nem volt jó, mert elfolyt a nap. gyakorlatilag kábé fél ötre voltam értékes "munkaerő". Jóvanaz, néha ez is kell, meg ezt is meg kellett tapasztalni. 

Tanulság: amíg le nem zárul a karácsonyi hajrá, addig nem muszáj időben aludni, de muszáj időben kelni :P

De egyébként jó volt. Nem vittem be tüzifát, esett az eső meg ilyenek, és gondoltam rá, hogy kihagyom az edzést ma, de belül egy hang azt mondta (igen, ugyanaz, aki általában inkább azt mondja, hogy hagyjál már, nem érdekel), hogy nem hagyom ki. Igenis tornázni akarok, mégpedig nem valami alibi mozgást, amilyen (valljuk be) a tüzelőhordás meg a boltba menés, hanem igazit. Amikor van egy edzés, és azt elejétől a végéig megcsinálod. Úgyhogy nyomtam egy ilyet, 20 perc volt, de lendületes. Utána 23 hasprogram, ahogy kell.

De két egyéb jó dolog is történt ma (ha ez nem lenne elég).

Ma megpróbáltam a fekvőtámaszt - 6 sikerült. Szeptember 12-én még csak 4. Fontos, hogy nem csinálok fekvőtámaszokat, nem gyúrok kifejezetten erre, mert az erőnlétem mércéjének használom (már amennyire erőnlétről beszélhetünk 6 nyomorult fekvőtámasz esetében...). De hát nyilván egyrészt erősödöm akárhogy is, másrészt fogyok lassacskán, és nyilván könnyebb egy 60 kilós testet emelgetni karral, mint egy majd 90 kilósat.

A másik pedig: észrevettem, hogy kezdek fejben olyan nőcis lenni. Nyilván hat ez a sok beauty-videó, amivel mosom az agyam lassan hónapok óta, és az is segít, hogy apró jelek alapján tényleg úgy látszik, hogy jó lesz ez a kezelés. Van esély rá, hogy meg fogom ismételni, de igenis (úgy) látszik, hogy lesz értelme. VAN arcápolási rutinom, tudom, mi az a retinal és a niacinamid, felismerem a kozmetikai márkák nevét, és olyan menőnek érzem magam attól, hogy van DM meg Rossmann kártyám. (Ja, tudom :D )

Okosan ettem, a reggelit ugye átaludtam, csináltam egy kis finomfőzeléket és ettem hozzá a tegnapi csibefasírtból, mit mondjak, borzalmas, mindegy, főzelék feltétnek elmegy. Este fokhagymás pirítóst ettem, kereten belül, csókolom.

Hááát, picit-picit fogytam, de hát az elmúlt héten három napot rontottam, szóval ez rendben van.

Ma jó volt a nap, megérkezett az édeskrumpli, viszont a szomszéd faluba kellett menni érte, odafelé biciklivel, visszafelé a 15 kg plusszal felváltva tolva és tekerve. Úgyhogy a napi mozgás fél kilencre megvolt, és hát mindennap kell valami tüzifát is hordani (a múltkori eső miatt csúszik az egész: akkor még volt időm több időt tölteni ezzel, most már nincs, csak a sok kicsi sokra megy elvét tudom tartani), úgyhogy az is volt, de az most nem olyan sok, mint amikor ezzel kell letudni az edzést.

Nem volt kedvem sokat maszatolni a kajával, volt még jó adag a batáta krémlevesből, úgyhogy vettem hozzá kis kenyeret, meg a fagyasztóból kaptam elő ilyen csirke-fasírtot, sütöttem hármat, csak úgy megettem köret nélkül. Ja, mert a reggelit elfelejtettem a nagy áruszállítás miatt :)

Ja, és a 23 hasprogram is volt.

A mai napot szépen megúsztam.

Kimentem tüzifát pakolni, amit úgy tűnt, el fog mosni az eső, de én kitartottam, és végül elég komoly mennyiséggel megbirkóztam, és kipipálhattam az edzést. Hasprogramot is csináltam, 23-at, énnemtom, mi a baj ezzel a huszonhármassal, nehezen ugrom meg. Mindegy, most azért legalább megcsináltam.

A kajával bajban voltam, mert megettem a túrós tésztát ebédre, még csak 1000 kalóriánál tartottam, főztem édeskrumpli-krémlevest  (az utolsót, de holnap jön 15 kiló), amiből az éééééletbe nem hozod össze a maradék 700-at, kenyér nincs itthon (ilyenkor bevetek pár szelet pirítóst, de hát most nem), és semmi ötletem se volt, na főzni már nem állok neki, végül gyorsan bekevertem egy kis palacsintát, nem nagy mennyiség, de már estefelé nem gond. Most iszom egy koffeinmentes kávét, és megvagyok.

Ma reggel egyébként rámerészkedtem a mérlegre, hát, 86,5 kg, de legalább nem több, mint volt. Holnap igazi mérés.

Kicsit feszített, de inkább "másra-fókuszálós" nap volt a mai, mértem a CsakNeked mandalákat,mécsestartókat, ásványkarkötőket. Nem volt annyira sok, de másra nemigen figyeltem.

Okosan ettem (igen, főzésre szántam időt!!!), akkor derült ki, hogy a gomba romlott, mikor nekiálltam - volna -, úgyhogy újratervezés. túrós tészta. Sósan. Magamtól döntöttem így, kicsit meg is lepődtem.

Tornázni nem fogok ma már. Fát hordani hajlandó lettem volna,  de esett az eső, másra viszont nem. Most végeztem a beméréssel, most már elkezdem az esti rutint. Az az igazság, hogy végre olyan, mintha kezdene látszani a kezelés eredménye a szememen, és szeret(né)m kialudni magam, hogy a valódit lássam, azt, ami tényleg van. És ez elég jó érzés ahhoz, hogy ne akarjam kihagyni. És elég szar érzés volt, amikor úgy látszott, hogy semmi nem történik, hogy azt viszont nagyon ne akarjam.

A jó hír, hogy nem lett ANNYIRA sok megrendelés, hogy ne lehessen normális tempóban értelmes határidőre teljesíteni - rendeltem az ilyen időszakok miatt egy jó tervezőt is, talán csütörtökre ideér, ez segíteni fog kézben tartani a dolgokat. Nagyon bízom benne, hogy mostmár lassan felveszem a mozgástempót... Az elmúlt két és fél hét elég sűrű érzelmi hullámvasút volt, talán ez lehetett az egyik ok, hogy ez ilyen nehezen ment, de akkor most már javulni kell a dolognak.