Hú, hát nagyon el voltam veszve az utóbbi napokban, minden értelemben. A mai a hetedik nap, amikor nem mozogtam. Hajtottam, kimerültem, és mégis frusztrált voltam, mert a karácsonyi ajándékokkal is haladni kéne, jó hát a világ nem dől össze, ha nem sikerül, de ez most becsületbeli ügy - a fiam megvette a fonalat a kedvesének, én meg megkötöm. Ha nem leszek kész, a gyerek kidobta a pénzt, és/vagy nem lesz ajándék. Szóval érted.

Három nap a kajával se tudtam foglalkozni, vettem hurkát, aztán megbántam, de akkor már mindegy volt, és megettem. Két napig. De egyszer főztem például lencsét, és a gáztűzhelynél állva a fazékból ettem... Egyszer egy napig félig pizsamában-félig nappali ruhában voltam. Nappal és éjjel is.

Na mindegy, kifelé megyünk belőle, olyan voltam, mint a kisgyerek, élveztem a kalózkodást, de most már hiányzik a fegyelmezett élet.

Új motivációt adott, hogy most már letagadhatatlan, hogy használt a plazma-kezelés, rohadtul nem annyira, amennyire reméltem, de azt mondták, három hónapon keresztül lesz egyre jobb, és még csak egy hónap telt el. És hogy rendeltem klassz sminkcuccokat a krémmániáról, cirka harmadáron. Olyan boldogságot és lelkesedést érzek emiatt, amit utoljára akkor, amikor házat vettem. Szánalmasnak is mondhatnám, ha nem tudnám - a tisztítások miatt -, hogy valami mélybe nyúltunk bele, és ez nagyon klassz. Mindenesetre ezek a csajos dolgok húzzák egymást. Holnap postázom azokat, amiket ma kellett volna, és aztán már nem leszek elmaradva semmivel, ha tartom magam, van még megrendelés, de simán kezelhető, és már túl sokra nem számítok.

Csütörtökön postázok egy nagyobb adagot, és aznap jön meg a sminkem, szóval egyszerre szabadul fel időm, és kapok egy motiváció-löketet, szóval remélem, visszarendeződök. Főleg, hogy hiányzik is a mozgás. Ma már okosan ettem (tegnap is), főztem, és holnapra is már kivettem a húst a fagyasztóból, szóval talán mondhatjuk, hogy jól vagyok...

Ja neeem, mérlegre nem álltam ma...