Ma nincs hivatalos mérés, csak konzultációnk lesz az elszámolótársammal, úgyhogy ráugrottam a mérlegre: 85,2 kg. Valami elindult megint, onnan is sejtem, hogy többször kellett mostanában napközben aludni. Persze lehet az is, hogy bujkál bennem valami, és az is, hogy a fene se tudja már számon tartani az alvásadósságomat ezekben a napokban/hetekben.
Mindegy, nagyjából még mindig csak arra futja az időmből/figyelmemből, hogy tartsam a kalóriát és viszonylag normálisan egyek, ami hosszútávon nyilván nem elég, de néhány hétig belefér. Tegnap gyors újratervezés volt, azt hittem, leveshúst vettem ki a fagyasztóból, de kiderült, hogy csirkecomb. Jóvanaz, bevágtam a sütőbe, a fagyasztott zöldséget csak simán-üresen megpárolva megettem köretnek, nem is lett volna időm másfajtára. Ma sóska lesz. Mostanában elkezdtem sóvárogni "bűnös" kaják után, vagy legalábbis gyakrabban eszembe jut, de egyelőre tudom tartani magam, arra gondolva, hogy
- úgyis mindjárt itt a karácsony, akkor lesz/lehet
- mivel nem várom el magamtól a teljes önmegtartóztatást az ünnepek alatt, igyekszem annyit fogyni előtte, amennyit csak tudok, hogy minél jobb legyen a végeredmény január 1-én.
Szerencsére még a mézeskalács sütésre se volt időm :P Hülyén hangzik, hogy nincs időm mozogni, de hiányzik, de ez van. A napokban folyamatosan esett az eső, ki se lehetett menni legalább sétálni picit.
Ja, a tükör. Teljesen jól vagyok vele. Kicsit fura is, mert hiszen még mindig nagyon sok kiló vagyok, és nem láttam magam túl gyakran a legnagyobb súlyommal, mégis viszonylag elfogadhatónak látom magam. Mondjuk tényleg bajban vagyok a ruhákkal, tényleg nincs egy rongyom se, és most venni se vagyok hajlandó, amíg át nem válogattam a kihízott holmikat, hogy lássam, mi az, amibe már belefogytam, vagy csak kicsi kell hozzá, arra pedig nem lesz időm még pár hétig...
