Megvolt a mérés, fogytam megint, 85,5 kg a mai eredmény. És a centik is mennek lassan, az elmúlt időszakban nem volt mozgás, észre is lehetett venni: a kiló ment, a centi nem. De pár nap megint összerántott.
Vicces, hogy szinte minden nap lejátszódik a következő: napközben gondolkodom, hogy kéne venni ezt-azt a mozgóboltban. Mondjuk főleg kenyeret, de mikor csúszik az ebég (ma is kellett aludnom délben, úgyhogy elmaradt az ebéd), akkor megfordul a fejemben, hogy akár valami egyébként "bűnös dolog" is beleférhet akár. Aztán teszem a dolgom, és amikor meghallom a boltos autó muzsikáját, megállok (szó szerint), és gyorsan végiggondolom, hogy mit is akartam venni, és hogy induljak-e gyorsan, aztán végül úgy döntök, hogy nem veszek semmit.
Ma például épp sétára induláskor hallottam meg, és simán visszajöhettem volna a hátsó kaputól, meg is álltam, de aztán mentem tovább a sétámra.
Ma egyébként megúszós kaja volt, délben tojásrántotta, este meg csak aki tepsibe karikáztam édeskrumplit, és a kályha tetején megsült.
Behoztam a nagy állótükröt a szobába. Nem voltunk barátok az utóbbi időben, úgyhogy nem volt fontos. De most behoztam. Inspirál is, meg a sminktanulásnál is hasznát veszem.
Úgy néz ki, még egy nadrágtól búcsút kell vennem. Ez kicsit baj, mert jelenleg ez az egyetlen utcára felvehető nadrágom. Még jó, hogy tél van, kabát alatt övvel még elmegy. Csak készüljek el a karácsonyi ajándékokkal (festés + kötés), és nekiállok kiválogatni a ruhákat. Motivációs céllal, és mielőtt költenék ruhára.
Egyébként a saját holmi kötéssel is így vagyok. Amikor kész lesznek a gyerekek holmijai, megint elővehetem a saját félbemaradt projektjeimet. Egy bő pulcsit is kötök, az még sokáig jó lesz, de félben van egy nyúlós rövidujjú felső, ami azért mégiscsak akkor mutat majd jól, ha kicsit vékonyabb leszek, és van egy csodaszép pulcsira való fonalam, amit így "konfekcióméretre" köthetek, azaz nem kell mérnem, hogy mekkora legyen, mert valamelyik fázisomban majd jó lesz. Van már egy ilyen kardigánom, szerintem tavasszal jó lesz.
