A negyedik nap volt a mai, kicsit fura. 

Reggel ráugrottam a mérlegre, nem tetszett, amit láttam, mindjárt egész délelőtt annyira éhes voltam. Nyilván nem, csak hát az érzelmek...

Tornázni nem nagyon volt kedvem, normál körülmények között el is blicceltem volna, hiszen 11 napja volt mindennap valami mozgás, szóval a fogyi miatt éppen kimaradhatott volna, de a szokás kialakítás miatt fontos - állítólag az első 30 nap olyan, hogy ha egy napot kihagysz, bármilyen szokásról van szó, akkor kezdheted elölről a számolást. Azt is mondják, hogy de ha megvan a 30 nap egyfolytában, na az akkor már szokás, hát szerintem ez nincs így, szokásnak az még nagyon gyengécske, de kezdésnek jó alap.

Gondoltam, hogy nyomok pár Jerusalema-t, épp az ilyen napok miatt tanultam meg, de a társasjátékos asztal-komplexum elfoglalja az egész nappalit, a Mindennapi lendületben meg éppen hasizom-nap van, gondoltam, ahhoz kevesebb hely kell majd. Így is lett, de szegény Zitának gyakran megemlegettem a kedves mamáját... Tudod, van abban valami meghitt, mikor fekvőtámaszban a lógó hasadat rugdosod a térdeddel, bele a tüdődbe, hogy majd megfulladsz. Jóvanazúgy, majd lesz ez másképp is... De ehhez már a saját kis hasprogramomat mellőztem :P

Azért jó érzés, hogy megvan. Bár a kerttel lennék ilyen ügyes...

Holnap főzni kell, már csak egy fél tányérnyi zöldségleveske maradt. Azt hiszem, rakott krumpli lesz, az elég veszélyes kaja, mert nem is annyira diétás, és ráadásul borzasztóan szeretem, de hát majd okos leszek. Asszem csinálok mellé egy kis fokhagymakrémlevest, majd azzal jóllakok előtte :) Ez persze csak a terv, majd meglátjuk, hogy alakul az élet.