89,3 kg

Nem mérünk persze mindennap, csak a szokásos mérőtáblámhoz gyűjtöm az adatokat.

Okosan eszem, de kicsit nem kellő figyelemmel. Probléma a főzés, nincs türelmem hozzá, de ennél jobban kell szerveznem. Nem mondom, hogy azonnal, de igyekszem figyelni rá. Ebédidőre nincs kedvem főzni, mert a legproduktívabb óra menne el rá a délelőttből. Arra kellene rászoknom, hogy délután-este megfőzzek - de egyelőre nem megy :P

Ma tejfölös kenyeret ettem egy zacskó olivabogyóval, este meg zöldségelevest főztem. A mozgást betudtam a kerti munkával, most jó sok volt, és még az elején vagyunk, de ez nem lesz rendszer, max pár napig.

Gondolkozom, mi legyen a mérős nap, a kedd-péntek látszik most logikusnak...

Ma nehezebb vagyok, mint kezdéskor: 90,5 kg lettem. Azzal magyarázom, hogy a hétvégén alig ittam az utazás miatt, tegnap meg rengeteget, gondolom, felszívták a sejtjeim, mint a szivacs.

Lelkes vagyok - mondjuk könnyű a 2. napon... -, bevontam motivációba a pénzt is. Ésszerűen enni olcsóbb, és pár hónapja amúgy is felfedeztem, mennyire aránytalanul drága az édesség mondjuk a másik mániám, a sminkes cuccokhoz képest.

Kipróbáltam a telefonos játékos appot, jó is lenne, de nagyon béta, ettől nagyon béna, szóval EZ arra nem alkalmas, hogy mondjuk növeljük a mennyiséget. Úgyhogy ma inkább lépegettem a step padon 15 percet.

A hasprogram is megy, 12-vel kezdtem.

Komoly elszántsággal kezdem újra. Az van, hogy miután megint nekifutottam a fogyinak, és megint nem lett eredmény, kicsit megint feladtam. TUDOM, hogy a fogyáshoz nem akaraterő kell, hanem motiváció, de egyszerűen nem találtam. 

Most az adta az első lökést, hogy lett egy olyan Megvalósítás-Segítő Program, aminek a fogyás a témája. Felajánlottam a közös fogyás lehetőségét (a régi fogyiklub tematikája alapján), de előbb meg kellett oldani a "barátok-lettünk-így-már-nem-olyan-ciki-ha-elrontjuk" problematikáját. Ezt muszáj volt, különben nem segítője, hanem hátráltatója lennék a folyamatnak. Azt találtam ki, hogy ha a Habitbullban nem hozom legalább 80 %-ban a szokásokat, akkor a következő konzultáció ingyen van.

Mivel a múltkor (meg egész életemben?) a mozgás a legnagyobb kihívás, ezért próbálok játékosítani. Gergő (a fiam) felajánlotta, hogy megveszi nekem azt a játékot, amire régóta vágyom (RingFitAdventure), de olyan rohadt drága, hogy magamnak sohasem venném meg. Természetesen feltétele van (én szabtam), hogy ne jusson ugyanarra a sorsra, mint sok edzőscucc.

Tehát a feltétel: - 10 kg, és egyfolytában 30 nap edzés. Ha kimarad egy nap, újrakezdődik a számlálás.

Motivációnak bejön még a kötés is, csomó fonalam van, legalább 4-5 projektre való fonalam van, és jó, akkor nem kötöm tervezem meg őket még, majd amikor a folyamatban lévők kész lesznek. Akkor már látni fogom, hogy mikorra mennyi leszek.

Egy barátnőm kirakott nekem egy Symbolon nevű kártyával egy jó kis támogató energiát épített fel nekem, ebbe fogok kapaszkodni.

A cél nem csak 65 kg, hanem erőnlét is. Kiválasztottam a célt arra is: képes akarok lenni egyszerre 100 fekvőtámaszt megcsinálni, és a kézállásból átfordulást hídba és fel. Igen. Ezt mind akarom. Ez kábé egy év...

Ma nincs hivatalos mérés, csak konzultációnk lesz az elszámolótársammal, úgyhogy ráugrottam a mérlegre: 85,2 kg. Valami elindult megint, onnan is sejtem, hogy többször kellett mostanában napközben aludni. Persze lehet az is, hogy bujkál bennem valami, és az is, hogy a fene se tudja már számon tartani az alvásadósságomat ezekben a napokban/hetekben.

Mindegy, nagyjából még mindig csak arra futja az időmből/figyelmemből, hogy tartsam a kalóriát és viszonylag normálisan egyek, ami hosszútávon nyilván nem elég, de néhány hétig belefér. Tegnap gyors újratervezés volt, azt hittem, leveshúst vettem ki a fagyasztóból, de kiderült, hogy csirkecomb. Jóvanaz, bevágtam a sütőbe, a fagyasztott zöldséget csak simán-üresen megpárolva megettem köretnek, nem is lett volna időm másfajtára. Ma sóska lesz. Mostanában elkezdtem sóvárogni "bűnös" kaják után, vagy legalábbis gyakrabban eszembe jut, de egyelőre tudom tartani magam, arra gondolva, hogy 

1. úgyis mindjárt itt a karácsony, akkor lesz/lehet
2. mivel nem várom el magamtól a teljes önmegtartóztatást az ünnepek alatt, igyekszem annyit fogyni előtte, amennyit csak tudok, hogy minél jobb legyen a végeredmény január 1-én.

Szerencsére még a mézeskalács sütésre se volt időm :P Hülyén hangzik, hogy nincs időm mozogni, de hiányzik, de ez van. A napokban folyamatosan esett az eső, ki se lehetett menni legalább sétálni picit.

Ja, a tükör. Teljesen jól vagyok vele. Kicsit fura is, mert hiszen még mindig nagyon sok kiló vagyok, és nem láttam magam túl gyakran a legnagyobb súlyommal, mégis viszonylag elfogadhatónak látom magam. Mondjuk tényleg bajban vagyok a ruhákkal, tényleg nincs egy rongyom se, és most venni se vagyok hajlandó, amíg át nem válogattam a kihízott holmikat, hogy lássam, mi az, amibe már belefogytam, vagy csak kicsi kell hozzá, arra pedig nem lesz időm még pár hétig...

Megvolt a mérés, fogytam megint, 85,5 kg a mai eredmény. És a centik is mennek lassan, az elmúlt időszakban nem volt mozgás, észre is lehetett venni: a kiló ment, a centi nem. De pár nap megint összerántott.

Vicces, hogy szinte minden nap lejátszódik a következő: napközben gondolkodom, hogy kéne venni ezt-azt a mozgóboltban. Mondjuk főleg kenyeret, de mikor csúszik az ebég (ma is kellett aludnom délben, úgyhogy elmaradt az ebéd), akkor megfordul a fejemben, hogy akár valami egyébként "bűnös dolog" is beleférhet akár. Aztán teszem a dolgom, és amikor meghallom a boltos autó muzsikáját, megállok (szó szerint), és gyorsan végiggondolom, hogy mit is akartam venni, és hogy induljak-e gyorsan, aztán végül úgy döntök, hogy nem veszek semmit.

Ma például épp sétára induláskor hallottam meg, és simán visszajöhettem volna a hátsó kaputól, meg is álltam, de aztán mentem tovább a sétámra. 

Ma egyébként megúszós kaja volt, délben tojásrántotta, este meg csak aki tepsibe karikáztam édeskrumplit, és a kályha tetején megsült.

Behoztam a nagy állótükröt a szobába. Nem voltunk barátok az utóbbi időben, úgyhogy nem volt fontos. De most behoztam. Inspirál is, meg a sminktanulásnál is hasznát veszem.

Úgy néz ki, még egy nadrágtól búcsút kell vennem. Ez kicsit baj, mert jelenleg ez az egyetlen utcára felvehető nadrágom. Még jó, hogy tél van, kabát alatt övvel még elmegy. Csak készüljek el a karácsonyi ajándékokkal (festés + kötés), és nekiállok kiválogatni a ruhákat. Motivációs céllal, és mielőtt költenék ruhára.

Egyébként a saját holmi kötéssel is így vagyok. Amikor kész lesznek a gyerekek holmijai, megint elővehetem a saját félbemaradt projektjeimet. Egy bő pulcsit is kötök, az még sokáig jó lesz, de félben van egy nyúlós rövidujjú felső, ami azért mégiscsak akkor mutat majd jól, ha kicsit vékonyabb leszek, és van egy csodaszép pulcsira való fonalam, amit így "konfekcióméretre" köthetek, azaz nem kell mérnem, hogy mekkora legyen, mert valamelyik fázisomban majd jó lesz. Van már egy ilyen kardigánom, szerintem tavasszal jó lesz.

Még nem találtam ki tökéletesen a fogyiblog vezetését, de nyilván folytatom a gondolkodást-kísérletezést, ahogy a többi dolgommal kapcsolatosan is. Ez mindig nagyon érdekes utazás, beletelik pár napba, akár egy-két hétbe is, olyan, mint egy feladvány. Ki kell találni, hogy PONTOSAN mi is az akadály, hol a zavar, és akkor már könnyű a megoldás. A nehezítés abban van, hogy nem mindig sikerül elsőre megtalálni az IGAZI okot. De mindig megéri a végére járni.

Most kábé ott tartok a fogyibloggal kapcsolatosan, hogy írni kell akkor, amikor épp van időm és kedvem, mert fontosabb, hogy dokumentáljak, mint hogy mindig fixen a teljes napokat írjam le.

Most például szívesen írok, pedig még nincs kész a nap, tehát még csak sejthető, hogy rendben fognak menni a dolgok. De összefoglalnám az elmúlt napokat: ebben a hónapban (7 nap) ötször tartottam a keretet, négyszer mozogtam, négyszer ettem főtt ételt.

A hasprogram nem ment eddig, de még csak szivárgok vissza a november végi összevisszaság és mozgás-hiány után. Jó, mert a munkában már teljesen utolértem magam, a karácsonyi ajándék (kötés) lemaradás már kezelhető, most már csak a lakással kapcsolatos dolgok frusztrálnak kicsit, de ezek elé simán be lehet tenni a fogyást, mint prioritás.

A legfontosabb, hogy azt veszem észre, hogy sokkal többször hozok jó döntést. Amikor felmerül, hogy mozogjak vagy ne, megvegyem/megegyem azt, amit nem lenne helyes, régebben egészen jól kellett lennem ahhoz, hogy jól döntsek. Most már elég, ha nem vagyok nagyon elhavazva (időben vagy lelkileg).

Hétfőn délután például nagyon éhes voltam már, csaknem 24 órája nem ettem (vagy dolgoztam az utolsó hajtásban, vagy aludtam), nem volt itthon semmi hideg kaja, de tudtam, hogy ha a főzést választom, akkor már sétálni nem tudok elmenni. És mivel az utóbbi napokban a munka miatt jó ideje nem hagytam el a házat, inkább elmentem sétálni, és utána se kamu-kaját csináltam, hanem főztem rendes kaját (tejszínes-póréhagymás-halas tésztát).

Tegnap kimentem a mozgóbolthoz, és útközben úgy döntöttem, hogy veszek valami bűnözős kaját, és míg a soromra vártam, ki is választottam három túrós péksüteményt, de végül pár szem mandarint vettem.

Holnap mérés. Na kíváncsi vagyok.

Szerintem jól ettem, nem mozogtam. Főztem is. Délelőtt úgy volt, hogy vendégem lesz, ezért semmibe se fogtam, de nem jött. Kora délután úgy volt, hogy messenger-beszélgetésem lesz (nem délelőtt, mert akkor ugye úgy volt, hogy vendégem lesz), de nem volt beszélgetésem sem. Viszont emiatt, hogy vártam a hívást, nem mertem nekiállni a CsakNeked beméréseknek. Szóval mire fél három körül nekiálltam dolgozni, már mindennel meg voltam csúszva.

Most pedig azon bosszankodom, hogy nem akarok már este 10-kor semmi fontosat csinálni, fogyiblogot se akarok írni, semmi olyat, amihez fegyelem kell, ehh, nem tudom, hogy lehet ezt valahogy másképp. Csomó dologról írnék, de ilyenkor már nincs türelmem. Tegnap elmaradt a mérés táblázat, a tanulságairól nem is beszélve, még azt se írtam le, hogy úgy vettem le a nadrágomat, hogy elfelejtettem kigombolni. Az érzéseimről, a megéléseimről, ami az értelme lenne ennek az egész blogolósdinak, már nem is beszélve. Leírni, hogy ez volt meg az volt, felesleges egy blog, arra elég egy táblázat.

Na jó, ez az első lépés, a dühös frusztráció, innen már biztos ki fogok találni valamit, mert ezt én így tovább nem akarom. (És ez nem csak a fogyiblogra érvényes.)

Ma sokat mozogtam (tudod, a cipekedés), viszont az utolsó zűrös napom volt (reményeim szerint) az idén.

Úgyhogy úgy látszik, vagy az egyik, vagy a másik: ma enni nem tudtam okosan, volt csoki, meg a boltból is vettem/ettem többet mint kellett volna.

Remélem, most már visszatérek a rendes életbe (minden okom megvan rá), de most pillanatnyilag már arra vágyom, hogy takarítsak egy jót...

A mai egy alvás-utolérős nap volt: délután fél egykor keltem. Tudod mit? Nem bánom. Rám fért már, és az is, hogy végre úgy dolgozom, hogy van időm rá.

Ennek a felezett napnak megvolt az az előnye, hogy - bár nem volt időm főzni - simán belefért az, hogy az egész keretemet kenyérből egyem meg. Tök üres a hűtő, a kamra, mindenből kifogytam, de nem akartam vele többet törődni, mert holnap megyek a városba, és majd veszek mindenféle ezt+azt.

A hátránya az volt, hogy na ebbe aztán tényleg nem fért bele a mozgás. Nem baj, holnap úgyis cipekedős-sokat-gyaloglós nap lesz, utána pedig végre tényleg belassul kicsit az élet, talán jobban fogok tudni figyelni erre.

Na jó, lassan szivárgok azért vissza :)

Ma is okosan ettem, húslevest főztem (mondom, főztem!), meg este sütöttem egy édeskrumplit csak úgy magában, karikára. Nem akartam ma még mozogni - ma végeztem a legnagyobb elmaradásommal, innen kezdve minden nappal könnyebben tartható a munka-szórakozás-satöbbi egészséges aránya. De már tegnap is mondtam, hogy bizony kezd hiányozni.

Aztán úgy esett, hogy kiléptem az udvarra (ez az előnye ennek a hátsó, kicsi sötét szobának, hogy viszont egy lépéssel kint vagy a levegőn), és annyira jólesett a friss levegő (itt bent festékszag van, és óhatatlanul néha füstszag), hogy muszáj volt kicsit ugrabugrálnom, és nem bejönni azonnal. De akkor már kicsit helyben futottam, és akkor már elmentem hátra becsukni rendesen a hátsó kaput, de akkor már kiléptem a földútra is, és akkor már kicsit szaladgáltam fel-alá (nem nevezném futásnak). Az egész nem volt szerintem 15 perc, de mégis jólesett, és mégis mintha kicsit már mozogtam volna. Szóval szivárgásnak jó lesz. Ma még hasprogramra nem volt kedvem (most este 11 van, de még dolgozom ma ezután), de az is eljön.

Ma rámerészkedtem a mérlegre nemhivatalosan, 86,2 kg, azaz visszaértem nagyjából az eddigi legkisebb értékre. Három napot rontottam, három nap lett helyrehozni.

Úgy számolok, hogy karácsonykor kábé ugyanez lesz.