Jó volt a mai nap is.

88,6 kg, komolyan mondom, egy napot rontottam, és majdnem egy hét alatt még nem jött helyre. Jó, nincs igazam, a centi megy közben, de akkor is :P És egy héttel ezelőtt még 80 dekával nehezebb voltam, és azt kell nézni.

Az ebéd az említett zöldborsó főzelék volt tükörtojással. Este pedig lekváros kenyeret ettem kicsi tejjel, mert megtehettem. Jólesett. Persze megint dönteni kellett, hogy nagy tányér zöldborsó főzelék (még mindig van, erről beszéltem, hogy sokat lehet spórolni a kaján, máskor egy ebédre megeszem, most meg négy napig :) ), vagy kicsi lekváros kenyér. És így döntöttem. Azért szeretem a kalóriaszámolást, mert néha SOKAT akarok enni, néha meg töményet. És így választhatok. De az esti műkávémba már nem tehettem cukrot. Mondjuk nem baj, megvolt a lekvárban :P

Sétálni voltam ma, 45 percet. Nem gyorsan, de az a jó a sétában - ha mindig ugyanannyit megyünk -, hogy ha lassabban, akkor több idő, ha kevesebb idő, akkor meg nagyobb az intenzitás. A végeredmény ugyanaz. Jólesett az egész napos agyaskodás után. Utána 17 hasprogram. Nehéz volt.

Kiválasztottam a végső cél ruhámat: azt a lila kardigánt, amit a kúriában kötöttem, és még sohasem volt rajtam, mert nem méret, hanem minta leírás alapján készült azzal a felkiáltással, hogy mindegy, mekkora lesz, úgyis lefogyok. és valamelyik fázisban jó lesz. Hát nem tudom, leszek-e valaha akkora, hogy jó legyen, vagy 20 centit kéne fogynom csípőben és derékban. Van remény, mert egyrészt lehet, hogy blokkolható, és akkor ugye kicsit nagyobb lesz, másrészt ha nem teszem fel a gonbokat, akkor csak olyan magamra kapós, akkor nem baj, ha nem ér össze teljesen, akkor már 10 centinél is hordható. Talán, ez persze csak akkor derül ki, felvéve, hogy normálisan néz-e ki úgy.