Szép lett a mérés eredménye. Nem annyira releváns talán, hiszen másfél órával többet aludtam, de ha az október 1-ei eredményhez hasonlítom, amikor szintén így volt, ahhoz képest is szép, szóval na.

Csak jelzem, hogy ma is - miután másfél órával tovább aludtam, mert nem bírtam felkelni - aludni kellett délután vagy 2 órát...

Gyakorlatilag az egész napom egy folyamatos edzés volt. Folytatom a lakásfelújítást, és kipakoltam a kisszobát. Reméltem, de nem lehettem teljesen biztos benne, hogy képes leszek rá: egyedül áthúztam a teljesen összerakott franciaágyat a hálóból a konyhán át a nappaliba. És persze voltak kisebb darabok is, meg szerintem a lépésszám is rendben volt. Érzem is a hátizmaimat. Egész nap angyalok sertepertéltek körülöttem (nyilván kérésre), hogy vigyázzanak a derekamra és minden egyéb testrészemre.

Azért a 25 hasprogramot is megcsináltam.

Az ebéd ugyanaz, mint tegnap, de úgy, hogy beleférjen egy doboz olajos hal, 10 deka kenyérrel. A halat kerülgetem vagy két hete, csak szeretettem volna megcsinálni a tejszínes-halas tésztámat, de nem kaptam póréhagymát, szóval akkor már mindegy, megettem így.

Ma késő estig dolgoztam (a lakásfelújítást csinálom inkább nappal), és éhes voltam, meg különben is felkelt a vágy bennem, hogy többet egyek, mint szabad (néha kibukkan a lázadás), de végül ittam csak egy üres koffeinmentes kávét, most meg már mindjárt alszom. Viszont jött a muzsikálós autó, és pavlovi reflexként mozdult az agyam és a lábam, hogy nyúljak a pénztárcámért és induljak, de végiggondoltam, és persze nem mentem. Az érdekes az, hogy nem fogyókúrás akaraterővel nem mentem, hanem tök ésszerűen vettem át a pro és kontra érveket, és így döntöttem. Az jó lesz, ha ezek a reflexek elmúlnak.

Még holnap piros spagetti lesz, aztán elfogy. De aztán is valami tésztaféle lesz, mert a pesto megromlik, ha nem eszem meg hamarosan.